Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 Blansko, 2010-10-09. szombat.

Három autó, tizenkettő ember és háromszázötven kilométer. Este tízre estünk be az egyik cseh sörözőbe, gyorsan megrendeltük az italokat, majd kértük az étlapot. Már nincs konyha, bezárt. Micsoda? Velünk nem szúrtok ki! Keresünk egy másik helyet, anno mikor őseink elindultak Ázsiából, hasonló cél vezérelte a csapatot. Egy olyan helyett találni akol nem okoskodnak ostoba pincérek éjnek idején, pár ezer kilométer ide vagy oda, nem számit. Gyorsan szedelőzködtünk és hatalmas távot megtéve, átmentünk az ötven méterre lévő szomszédos kis kocsmába. De azért még hátrafelé nyilazva megsemmisítettünk egy két pimasz mosolyt. Itt már nem ellenkeztek, a szakácsot a zuhany alól rángatták elő és parancsba adták a tábortűz felélesztését. Öt marha, tíz disznó, számtalan szárnyas és számos barna sör eset áldozatul e nemes hordának. A szállás még a helyén volt mikor elfoglaltuk, reggelre tovább állt(unk).

Az uszoda ajtaja zárva volt, ezért kinyitottuk, így könnyebb volt a bejutás, és így sikerült az elsők között is az elsőnek lennünk. A szokásos uszodai hangulat és szag fogadott bennünket, nem ezt vártuk, de így legalább nem kellett kezet fogni senkivel. Az öltőzőben megcsodálhattuk egymás kidolgozott izomzatát, hiába a kemény munka megtette hatását, nem ismertünk egymásra. Mint utóbb kiderült, nem jó helyen öltözködtünk, egy body building bemutató szereplőivel keveredtünk össze. A medencében nem volt egy talpalatnyi száraz hely sem, ezért a parton foglaltunk helyett.

Mienk volt az első meccs, megvettük olcsón adták, 9-0 lett a végeredmény. Ez azt jelentette, bent maradtunk az első osztályba. Ez kényelmesebb, kvártélyosabb, mint a másodosztály, a Cseh Usti utazhatott tovább a fapadoson. A következő meccsünket nem tudtuk időben lezsírozni, így farkas szemet kellett nézni a szintén Cseh Triton Beroun medvéivel. A jeges medvék elbújhatnának mögöttük, akkorák. Ott az erő, de itt az ész, és ők nem kérsz. A félidőben 2-1 ide. Míg dúlt a csata, hatalmas köd ereszkedett a tájra. Nem láttuk ki van velünk és ki van ellenünk, és ráadásul a szerencse is át ált az ő oldalukra, és így együttesen, a szerencse és az erő, itt és most, legyőzte az észt, 4-2 oda. A víz minősége kritikán aluli, a látótávolság 2-3 méter. Már megint egy Cseh csapat (lehet, hogy a számuk végtelen?), következett, Párdubice. Heten vannak, mint a gonoszok. Úgy játszanak, úgy néznek ki, úgy viselkednek, mint a gonoszok. De a meccs végére sikerült egy több ezer éves mondást megcáfolnunk és újra értelmezni: nyolcan vannak, mint a gonoszok. A bíró ugyanis egy olyan gólt nem adott meg, amit mindenki látott, és pedig kétszer raktuk a kapuba, mert először kipattant. Vagyis a gonosz nem alszik, hanem szaporodik. 2-1 nekik.

Negyedére jöttek a Habsburgok. Sajnos itt nem tudunk hibáztatni senkit, még a cári seregek sem kellettek a győzelmükhöz. Pedig húszárjaink kemény ostrom alá vették Bécs várát, ostrom létrák százait állítottuk a falak tövébe és másztunk rendületlenül felfelé, faltörő kosaink ezer kaput törtek be és jutottunk egyre előbbre. Sebeink száma elérte a tízezret, harci kedvünk a százezret. De mégsem sikerül. Emelt fővel hagytuk el a csatateret, 2-1 oda.  Utolsó meccs utolsó remény a végtelen számú Cseh, Budejovice ellen. Talán a legjobb Cseh csapat. Ezt tudták ők is, tudtuk mi is, tulajdonképpen tudta ezt mindenki, és mégis durvák voltak, mint a legdurvább posztó, ami a világon létezik. Erre nem volt szükség, simán vertek minket.

Zuhany, hátmosás, körömvágás majd egy kis arcpakolás és már készek is voltunk az utazásra. Mielőtt beindítottuk az autót, beszálltunk. Az uszoda után éles kanyar jobbra, majdnem elvágta a kezemet. Nem lankadhat a figyelem, az út tele van veszélyekkel. Az egyiket időben sikerült hatástalanítani, egy csapat zebra haladt át az úton, lealítottuk a motort, majd elengedtük, nem volt veszélyes, de mi azért várjuk meg, míg a zebrák átkelnek. És mi türelmesen várunk és várunk….    

Kis Zoltán   

 

  2010 január15.-e, Pardubice.

Csehország hangulatos, hóval borított útjain haladunk. A települések, melyeken keresztül megyünk, mesébe illőek. Az ünnepeknek még nincs vége, feldíszített karácsonyfákkal fogadják a messze földről érkezőket. Sietnünk kell, későre jár. Csak egy pillantás a múltra melybe gyorsan belevész a jelen. Megnyertük a második ligát, ezt az emlékzsák alján kellene keresni, nem tesszük, osztályozó meccs az első ligába kerülésért, nagyon közel van, bár ha kinézek az autó ablakán, a táncoló hópihék között még nem látom. Pedig érezzük, hogy itt van.

Panzió az utca végén balra, csendes és tiszta. A falakon pókok dolgoznak, szövik a hálókat, a remény hálóját. A fennmaradás és a felemelkedés zálogát.

A méz édes de állott, teában a helye. A hangulat jó, de feszült. Két - három poén és felenged a társaság. A fagy fogva tartja a várost, kiürült, akárcsak az elménk, mindenki ugyanarra gondol.

Mienk az első meccs, bemelegítünk, lenézek a víz alá, sellőket látok, integetnek és hívogatnak, jó jel. A már megszokott hajrá magyarok buzdítás után, elkezdődik a meccs.

Az ellenfelet nekiszegezzük a kapunak, nem erre számítottak, idegesen és zavartan pislognak a kispadunk felé. Egy gúnyos kis mosollyal nyugtázzuk, amit úgyis tudnak, mi is csak hatan vagyunk a vízben. A tét nem kicsi, nekünk hatalmas, a cseh első ligában szerepelni. Tudják ezt az osztrákok is, nem akarnak kiesni. A váltások jó ütemben zajlanak a vízben, fáradt ember ki, pihent ember be. Az első másodpercektől kezdve érezzük a játék ritmusát. Levegő és embercsere gond nélkül megy, a passzok és a harcosok a helyükön vannak. Nincs kapu, mely ily sokáig bírná egy erős faltörő kossal szemben. Két perc után betörtük a grazi kaput. Nálunk volt az előny, de mégsem álltunk be védekezni. Éppen hogy felálltak a lelkes grazi védők, mikor egy újabb pofonnal küldtük őket a feneketlen mélységbe. A vége: 5-0 ide. Sikerült!

A parton kezet ráztunk, gratuláltunk egymásnak, majd mindenki lefeküdt a matracára pihenni. Meg kell még emészteni ezt valahogy.

Az első liga jóval erősebb mint a második, nagyobb különbség van, mint pl. itthon a labdarúgó NB I és az NB II között. A cseh élcsapatoknak nem okoztunk nagy problémát, három meccs , három sima vereség. A negyedik volt a perdöntő. Már megint az osztrákok, most a bécsiek voltak soron.

A tét itt is nagy, aki nyer, csont nélkül bent marad, aki veszít, az a következő liga fordulóban osztályzót játszik a bent maradásért, a második liga győztesével. Előre lelövöm a poént, mi nyertünk. De nem akárhogyan.

Jól indult a küzdelem, 1:0 majd 2:0 ide. Úgy gondoltuk nem lehet gond ezen a meccsen, na nem nagyképűségből, valahogy megint elkaptuk a fonalat. Az osztrákok szépítettek, 2-1.Nem estünk szét, a saját ritmusunkat játszottuk. A harmadik gólunk végkép mindenkit megnyugtatott, itt nagy baj már nem lehet. Lett.

Tehát az utolsó öt percre 3:1 előnnyel fordultunk (az első ligában 2x12 p. a játék idő).

Talán túlságosan is megnyugtatott minket ez az előny, három perc múlva megkaptuk a második gólunkat, 3:2. Emberek szedjük össze magunkat! A másodpercek lassan peregtek, mikor lesz ennek már vége! Már csak két másodperc, és újból örülhetünk. Ők örültek a végén. Valahogy bedobták, 3:3. Mélyponton voltunk, itt nincs hosszabbítás, jönnek a büntetők.

Az elsőt bedobtuk, sajnos ők is. Következő pár. Mi kezdünk, kihagytuk. A kapusunkba volt minden reményünk, kivédte. Most ők kezdenek, megint kivédtük. Már a negyedik párnál tartunk Ha most bedobjuk, tíz évet öregedet mindenki, győzünk. Bedobtuk!

Abszolút sikeres a debütálásunk az első ligába.

 

 

  2009 Bódis László

  2008 Szeli István

  2007 Kis Zoltán ill. Kis Dávid

 

A szavazást tegnap lezártam és a győztes nevét este, az edzés előtt közzé tettem.

Aki esetleg még nem tudná, 2009 legjobb UWR játékosa Bódis László

9 szavazattal

Második helyezett: Kis Dávid 5 szavazattal

Harmadik helyezett: hármas holt verseny, Kis Zoltán, Novotny Tamás,                     Szeli István 3-3 szavazattal

Úgy gondolom, komoly meglepetés nem történt. A győztes, teljes joggal megérdemli a képzeletbeli babér koszorút a fejére, egyértelműen a legtöbb szavazatot kapta.

Bódis Laci érdemeit nagyon nem is kell hogy kiemeljük hiszen mindenki találkozott már vele védő ill. támadó pozícióba. Szivós, kemény, elveszett labdát nem ismerő csupa szív játékos.

A 16 szavazó játékosból kilencen rá (is) szavaztak, ami azt jelenti, a csapat döntő többsége, őt találta a legjobbnak.

Összesen kilenc emberke kapott szavazatot. Ennek két oka van, egyik: nagyjából azonos szinten van a csapat többsége, és ez sokkal fontosabb az egyéni teljesítménynél. Az erő, a csapat egységben rejlik, és ennek elengedhetetlen feltétele a megközelítőleg azonos játék tudás.

A másik ok: két nevet kértem, gondolván arra, hátha valaki nem tud egyértelműen dönteni. A jövő évi szavazáson már csak egy nevet lehet leadni.

Itt van a név szerinti szavazás:


Juhász Csaba: Novotny Tamás

Szeli István : Kis Dávid, Bódis László

Verhás István: Szabó Zsolt, Cséplő László

Székely Zsolt: Kis Dávid, Kis Zoltán, Bódis László

Cséplő László: Kis Dávid

Bódis László: Szeli István, Novotny Tamás

Novotny Tamás: Szabó Zsolt, Verhás István

Szabó Zsolt: Bódis László, Novotny Tamás

Klima András: Bódis László

Gergő: Bódis László

Kisapuka: Kis Dávid, Kis Zoltán

Szabó Ádám: Szeli István, Bódis László

Kis Dávid: Kis Zoltán, Bódis László

Kis Zoltán: Kis Dávid, Bódis László

Sági Gyula: Klíma András

Kollár Gábor: Szeli István, Bódis László

 

 

 

Cseh- Berlin 20009 november

 

 

Siker, siker hátán. A Cseh második liga megnyerése komoly fegyvertény. Négy meccsből, négy győzelem. UWR Tiszavirág SE a cseh második liga bajnoka! A nemzetközi mezőny csodaként említi a magyar csapatot. De mi ezt nem így látjuk, rengeteg munkát raktunk a csodába, és ha ez a bizonyos csoda megtelik, a sikernek jönnie kell.  Körülbelül egy évet vártunk rá, nem hiába. Küzdelem és szenvedés, talán ez a két szó jellemez minket a legjobban. Küzdünk még akkor is, mikor már remény sincs arra, hogy megfordítsuk az eredményt. Szenvedünk légszomjas állapotban oda lent, míg jön a váltás vagy a segítség. A csapat egység mindenek felet. Ismerjük egymást, mint sportoló és mint hétköznapi emberek. Van közöttünk atomfizikus és munkásember, van közöttünk csupa szív és alvajáró, van közöttünk edzésen megszakadó és ugyanitt lustálkodó. És mégis, mikor a küzdelemről és a szenvedésről van szó, ez a sokszínű társaság eggyé forr, és egy igazi csapatot alkot. Ez a siker titka.

Berlin, a bajnokok ligája. A cél egyszerű, leverni a spanyolokat és a lehető legnagyobb küzdelemre kényszeríteni minden más csapatot. Ez november végén volt, de szerintem a hispánok a mai napig nem tudták feldolgozni a fájó vereséget. És akiknek még lehetnek álmatlan éjszakái az a cseh első ligás bajnok. Igaz, kettő nullára vertek minket, na de milyen meccsen, egy kis szerencsével mi is győzhettünk volna! Egy éve hét null oda, sima meccsen.

A tizenegy csapatból a kilencedik helyet csíptük meg.

Az évet jól kezdtük, majd egy kis hullámvölgy után, jól is fejeztük be.

A 2010-es év fontos dátum lesz a magyar UWR életébe. Korán kezdjük az évet, január közepe Cseh liga, osztályozó az első ligába kerülésért. Tudjuk, hogy sikerülni fog. A nyáron szeretnénk egy hazai rendezésű tornát szervezni a Sport uszodába, majd az év végét megint Berlinben zárjuk.

Mint ahogy már említettem, nálunk igazi csapat munka folyik, de két nevet mégis ki kell hogy emeljek.

Novotny Tamás az UWR Tiszavirág SE elnöke, aki alázatosan és céltudatosan végzi a munkáját annak érdekében, hogy az edzés körülményekkel és a versenyekkel ne legyen gond.

Cséplő László az UWR Tiszavirág SE kapitánya, kinek szakmai hozzáértése és elfogadott személyisége nélkül nem tartanánk ott, ahol vagyunk.

 

Kis Zoltán

UWR Tiszavirág SE (tiszavirag@uwr.hu)

 

Helló Nedves Emberek!

 

Cseh liga, Chomutov 2009 június.

Betegségek és egyéb okok miatt nem a legerősebb csapattal utaztunk ki. Öt alapember maradt itthon, kettő védő és három támadó. Kicsit elvoltunk keseredve, hiszen a februári forduló után éget bennük a tűz, joggal, júniusban megnyerjük a cseh ligát, harsogtuk minden edzésen, és nem csak mondtuk, tettünk is érte.

Kemény edzések váltották egymást hétről- hétre. Jöttek új emberek, ők is beálltak a sorba. Csatalázban éget a Sportuszoda. Mondhatni, sínen volt a dolog. Csak az a fránya utolsó hét. De hát ember tervez, Isten végez.

Természetesen nem kell minket sajnálni. Kisírtuk magunkat egy óra alatt, majd az elvesztett folyadékot gyorsan friss, hideg, csapolt sörrel pótoltuk. No ez megadta az alaphangulatot.

Ide nekünk a Norvégokat, egyebek iránt itt nincsenek norvégok, talán csak turistának álcázva. A vikingek ideje pedig már rég lejárt! Sebaj ,akkor jöjjenek akik nem félnek.

Jöttek. Kettőt gyorsan haza küldtünk, kettőt pedig felnégyeltünk. Sajna az utóbbi nem igaz. Egyebek iránt ez volt a tervünk. Az utolsó két meccsen kikaptunk. Nem adtuk olcsón a bőrünket. Nem hivatkozunk a külső körülményekre, és nem szidjuk a bírót. De az tény, velünk még soha nem voltak.

De miért is lennének velünk? A cseheknél több száz igazolt játékos van, az osztrákoknál valamivel kevesebb. A németeknél és a skandinávoknál ez több ezerre is tehető. Finoman fogalmazva, mi nem állunk ilyen jól. Sportpolitika, ezt nem kell külön magyarázni.

De ennél sokkal fontosabb hogy az új játékosok, pontosabban kettő, állták a sarat és a pofonokat.

Már nem csak vívó és lovas nemzet vagyunk (no meg öttusa, vízilabda, kajak kenu stb.), hanem vízalatti rögbijátékos nemzet is. Úgy gondolom, minden uszodában vannak tehetségek, ehhez hasonló játék nincs, mindenképpen ki kell próbálni. Szívesen várunk mindenkit!

Azt pedig mondanom sem kell, hogy a régi játékosok már csak megszokásból is beleadnak mindent.

Mindenki a (vérét) maximumot adta. Ez most ennyire volt elég.

 

Kicsit megkésve, de itt van az újabb vízalatti rögbi beszámoló az első tavaszi Cseh Ligás küzdelmekről.  Bardubice 2OO9 O2. 29.

Titkolt álmunk volt a második liga megnyerése, nem mondtuk ki, nem mertük. De nem ezen mullt, hogy nem sikerült. De fontos leszögeznem, nincs hiányérzetünk, a csapat megpróbálta kihozni magából a maximumot, hogy ez mennyire sikerült az már más kérdés. Rutin és a tapasztalat, ezekből talán soha nem elég. Az első meccsen 4:1 vertük az osztrák UWRC Wien csapatát. Az uszodába későn érkezők nem hittek a szemüknek, azt hitték fordítva írják ki az eredményeket az eredmény-jelzőtáblára. Leckéztettük a sógorokat, pedig hát nem is olyan régen ,kb. három éve egy bécsi uszodában olyan bizalmatlanok voltak velünk szemben, a képességeinket illetőleg, hogy addig nem akartak játszani velünk míg le nem úszunk egy pár hosszt a medencében.

Jött a második meccs. Az ellenfél szintén Ausztriából érkezett, Klágenfurt-Graz, egyesített csapata. Kő kemény meccs volt, úgy gondolom jobbak voltunk, ők szinte csak a védekezéssel törődtek. És mégis, 2:1 oda. A végén úgy örültek mint ha a vb. döntőt nyerték volna meg, mi pedig megtanultuk újfent:a támadás egyetlen pillanatában sem szabad elfelejteni, a védekezés a fontosságát.

Tudtuk, most már egy kisebb fajta csodának kell bekövetkeznie, hogy elsők legyünk.

Természetesen nem adtuk fel és ezt a Cseh Geofyzika Brno bánta, de nagyon: 10:0. Ez egyben gól csúcs. Minden dühünket beleadtuk, de okosan! Mikor felmentek levegőért, mi lent voltunk, mikor lejöttek, mi kétszer annyian voltunk. Isten tudja hogy hogyan, de megcsináltuk. Ha már a Cseheknél tartunk, meg kell hogy jegyezzem, nagyon profi módon rendezik a versenyeket, mind az uszoda mind a felkínált szállás lehetőségek nagyon jók. A negyedik meccsünkre kiderült, a legjobb esetben is csak másodikok lehetünk. Ehhez vernünk kell a szintén cseh KSP Usti nap Lábent.

Mikor elkezdtünk a cseh ligát, nekünk Ők egy félistenek voltak. Az első osztályban vitézkedtek. Most valahogy leestek, talán ők sem tudják hogy hogyan. Nekik a felkerülés volt a tét, nem egy sima meccsnek ígérkezett. Kérem szépen volt itt minden, nehéztüzérség, lovasság, vulkán kitörés, szűz lányok sikolya, kétéltűember, hat levelű lóhere, Trabant kipufogó stb. Ezek után a csata kimenetele csakis és kizárólag döntetlen lehetett 1:1. A büntető bárbajt most Ők nyerték, de találkozunk mi még velük, ha máshol nem, az első osztályban.

Fontos megemlíteni a Comex System kft önzetlen felajánlását. Kipróbálhattuk az Oximix nevű oxigénnel dúsítót ivóvizet verseny körülmények között, terheléses állapotban. Kellemesen csalódtunk ebben a nagy szerű italban. A csapat egyöntetű véleménye szerint, könnyebb volt ott lent, lent a vizalat. Bátran ajánljuk mindenkinek, aki egy kis természetes pluszra vágyik.

Már többször felmerült egy magyarországi rendezés lehetősége, a csehek szeretnének egy magyarországi fordulót beépíteni a programba, sok csapat jelezte, szívesen jönnének hozzánk játszani, németek, osztrákok, csehek, olaszok.

Mindezek tükrében felmerül a jogos kérdés, belemerjünk e vágni egy ilyen nagy feladatba.

Tudunk e megfelelő támogatottságot szerezni egy nemzetközi tornához, egyáltalán nekünk magyaroknak, szükségünk van erre a sportra? Egy olyan sportra amihez le kell menni a víz alá.

Miért akarunk mi minden áron a vizalat lenni, miért hódolnak milliók szerte a világon a búvárkodásnak? Talán mert megakarják ismerni a kezdetet, vagy mert ott érzik jól magukat ahonnan jöttek? Vagy pedig csak egyszerűen nyugalomra vágynak, míg másokat az ismeretlen felfedezésének az öröme hajtja , le, a víz tükre alá. Talán nem is tudjuk pontosan miért, de szeretjük. Itt Magyarországon is vagyunk egy páran kik a vizalat érzik jól magukat, sportágtól függetlenül. Ha összefognánk rendezhetnénk bármit, nem csak ilyet, de olyat is.

 

 

Berlin 2008 november

 

Berlin, mint a hívőknek Jeruzsálem. Csak így egyszerűen, BERLIN. A víz alatti rugby (uwr) világ, legnagyobb klubtornája. Az adott országok bajnokai hivatalosak erre a nagyszerű versenyre. A Champions Cup krónikája egészen 1987-ig nyúlik vissza. A sorozatot, a németek indították útnak, Duisburgban. Többszöri helyszínmódosítás után, 2004-től már a berliniek rendezik, egyre nagyobb sikerrel. Az első tornán 1987-ben, csupán 6 férfi csapat harcolt a végső sikerért. 2008 novemberében, 13 férfi és 9 női csapat adta le a nevezését. A női mezőny 2004-től hivatalos a verseny sorozatra. A huszonkettő bajnoki aranyból (93-94-es év kimaradt), húszat a skandinávok nyertek meg, csupán kettő jutott a németeknek. A versenyek első öt helyén mindig az északiak( norvégok, svédek, dánok, finnek), és a németek osztoznak. A többi nemzetnek (csehek, olaszok, osztrákok, spanyolok és a svájciak), meg kell elégednie a többi értékes helyezéssel. Természetesen a harc itt is óriási. Ebben az évben, három új ország csapatai csatlakoztak a mezőnyhöz, Oroszország, Törökország és mi magyarok. Csapatunk, a Tiszavirág SC szerény reményekkel és hatalmas tudásszomjjal érkezett a német fővárosba, mint kapitányunk (Cséplő László) mondaná, mi csak tanulni jöttünk (de azért gyúrtunk rá rendesen). A verseny két napos volt és zökkenőmentes, a kisebb hibákat a németek rögtön orvosolták. Három kamera a víz alatt, egy hatalmas kivetítővászon a parton. Mint a moziban, úgy néztük a többiek meccseit, volt mit. Őrület mit tudnak a skandinávok és a németek. Levegőért nem jönnek fel, valahogy kiszívják a vízből az oxigént. Összehangolt csapatmunkájuk félelmetes, akárcsak a kardszárnyú delfineké. Négy csoportba rakták a tizenhárom férfi, és három csoportba a kilenc női csapatot. Az északiakat kiemelték, így lett egy négyes és három hármas csoport. Mi a dán bajnokkal (Pl Coppenhágen) és a spanyol bajnokkal (Piranas Penafiel) kerültünk össze. A célunk: megúszni egy nagy zakót, és játszani egy szorosat. A dánok 12-0-ra vertek minket (kicsi zakó), a spanyolok 4-3-ra, de csak büntetőkkel. A rendes játék időben, 1-1 volt az állás. A büntetőknél kijött a rutintalanságunk. A büntető a következő képen zajlik: félpályáról indul a labdás játékos duda szóra, ugyan abban az időben, a kapus leúszik a kapu elé. 45 mp-e van a labdásnak hogy gólt szerezzen, eközben számtalanszor feljöhet levegőért, de a kapus nem! Ha feljön idő élőt, 1-0 az ellenfélnek, de ha sikerül a labdát megszereznie, és azzal együtt felúsznia, vagy lejár a 45 mp akkor vége, nincs gól. Jöhet a következő pár. Sok mindent kell még gyakorolnunk, többek között ezt is. Tehát a csoportban az utolsó helyen végeztünk. Papírforma. A helyosztó meccseken, az olaszoktól 6-0-ra, a törököktől 7-0-ra, az osztrákoktól szintén 7-0-ra kaptunk ki. Így nem maradt más, mint a 13. hely, ez a realitás. Jövőre még jobbak leszünk, mert nem szabad elfelejteni, mi még csak 2,5 éve játsszuk ezt a sportot, és csak nyár óta van mély medencénk. Rengeteg rutint és tapasztalatot szereztünk. És még egy nagyon fontos dolog, a német csapatban (Bamberg) játszik két magyar srác (hol nincsenek magyarok?), ígéretet kaptunk tőlük egy tavaszi vagy nyári edzőtáborra. Amúgy ők játszották a döntőt a norvégokkal (Molde UVK). Most még a norvégok nyertek, de ez a német csapat fantasztikus (hát persze, játszik náluk két magyar). Jövőre a mélybe taszíthatják a skandinávokat, az ezüst nekik már a világ vége. A mi célunk: megcsípni a középmezőny végét, mert a spanyolok és mi igencsak a sereghajtók vagyunk. A verseny óta eltelt időben már korszerűbb edzéseket végzünk, a csapat elszántabb mint valaha. Láttuk a félelmetes északiakat (olyanok mint mi), a spanyol armadát majdnem sikerült elsüllyesztenünk, nekünk, dunai hajósoknak. Magyarán, tudjuk mi a siker titka: edzés, edzés és még több edzés. Mindenkit szeretettel várunk, akiben van egy kis kalandvágy, és éhes a sikerre!

 

 

 

 Az irás a Buvárinfóba:

 

Üdvözlők minden sportbarátot, főleg a vízisport kedvelőit!

Labdázni víz alatt úszkálni nagyon sokan szeretünk, de vannak, akik ezt egy kicsit komolyabban gondolják és ezt egy fajta játékrendszerben teszik, amit úgy hívnak,

Víz alatti rugby. Nyugat illetve Észak-Európában több évtizedes hagyományokkal bír.

Nyomasztó az északi fölény, svédek, dánok, norvégek, finnek, bivalyerősek.

Aztán jönnek a németek (miért pont ők hiányoznának), csehek, osztrákok, szlovákok, olaszok, spanyolok, svájciak majd mi magyarok. A sportág alapjait körülbelül két évvel ezelőtt raktuk le, amúgy teljesen véletlenül. Búvároktatás a Tüzér utcában, ismerkedés a víz alatti léttel egy kis labdázás keretében, maroknyi labda, itt a piros hol a piros alapon. Ebben a játékban több van, sokan gondoltuk így akkor. Irány a BVSC uszoda, kedd és péntek a mienk, a többi nap a vízihokis barátainké. Keresztben játszottunk a nagy medencében, a kapu mögött. Hat fehérsapkás (vízilabda sapka) ezen az oldalon, hat kék sapkás a túloldalon, a fejünkön maszk és pipa, a lábunkon uszony. A medence alján a fal tövében két kosár, mint egy fürdőszobai ruha kosár csak vasból, na ebbe próbáltuk bele gyömöszölni a labdát, kisebb nagyobb sikerrel. A játék nagy része a víz alatt folyik, labdázni a felszínen is lehet, de a labdát szigorúan a víz alatt kell tartani Világháló, szörfözés, nocsak ehhez hasonló dolog már létezik, vagyis felfedeztük a spanyolviaszt. 2007 június, Graz nemzetközi verseny.

Ugorjunk ki, amúgy is van leszámolni valónk bőven a labancokkal. Kettő palackos búvár a víz alatt egy vezető bíró a parton, átlagban kétszer 10p a játék idő.

A otthon 2., 3m-en edzettünk, kint 5,.3m mélységben van a játéktér, hát mit mondjak, szenvedtünk rendesen, de ez már a múlt, azóta állandó résztvevői vagyunk a cseh második ligának. Jövőre talán mi is rendezhetünk egy másod ligás fordulót, felkértek rá. Meghívtak minket Berlinbe, a világ legnagyobb klub tornájára Szavakkal nagyon nehéz leírni hogy ez mekkora megtiszteltetés nekünk a csapatnak, vagyis Magyarországnak. Most nyáron átköltöztünk a Margitszigeti sport uszodába, kedd és a péntek maradt, de már 5m-en edzünk.

Tervünk és célunk van bőven, a legfontosabb ezek közül a sportág elterjesztése gyerekektől a felnőttkorig. Tökéletes alap a majdani búvárkodáshoz, legyen az szabadtüdős, vagy palackos merülés. És mindezt egy csapatjáték rendszerben, megismervén a társ és az egy mindenkiért, mindenki egyért elv, fontosságát.

Aki kedvet kapott e nem minden napi sport kipróbálására, azt szívesen várjuk.

Mottónk: végy egy nagy levegőt, és egy mosolyt......

Kis Zoltán

Graz,mást vártunk! 2008 június.

Ha csak az eredményeket nézzük sok változás nem tapasztalható a játékunkban.

Egy győzelem, egy döntetlen és kettő szoros meccs. Nyolcból a hetedig helyezés, akár csak tavaly. És ha a játékunkat nézzük, sajnos ott sincs minek örülni. A játék összes elemében egy helyben toporgunk. Amiben fejlődtünk egy kicsit a maga a rutin, ebből van több, mint egy évvel ezelőtt. Persze ez sem elhanyagolható fejlődés, hiszen mint az élet sok más területén itt is nagy szerepe van a tapasztalatnak. Az októberi a novemberi a februári és az áprilisi Cseh ligás küzdelmek megtanítottak minket egy pár dologra: étkezés és a  pihenés a meccsek közti szünetekben, a bemelegítés és a ráhangolódás fontossága, a szabályok értelmezése és helyes alkalmazása, és amit nagyon fontosnak tartok az ellenfél tisztelete mert nem az számi hogy az ember hogy néz ki a parton hanem hogy mit tud odalenn. Kaptunk már nagy pofonokat ilyen helyzetekből! (lányok, szinte gyerek, szinte nyugdíjas).

Nagyjából ez az egy év nyeresége, hozama. Ha magasztosabb célokért szeretnénk küzdeni többet kell belefektetni hogy ott lehessünk ahol osszák a dicsőséget, de csak azoknak akik megérdemlik.

Aminek nagy hozama van az a szakmai munka. A Sportusziba ugyanazt játsszuk, mint a BVSC-ben csak nem kicsiben, hanem nagyban. Ennek sok értelme nincs, nagyon kicsi a haszna. A legfontosabb a védekezés elsajátítása, erről éppen lehet vitatkozni csak, nem érdemes. Felállt védelem ellen nagyon ritkán dobunk gólt, és ez igaz fordítva is, ha jól működik a védelmünk az ellenfélnek sem lesz könnyű dolga. Általában jobb vagy sokkal jobb csapatok ellen játszunk. Mi más lehel a cél, mint a betonvédekezés és a kontratámadás, csapatunk játékos állománya erre tökéletesen alkalmas. Vannak nálunk erősek, gyorsak tüdősek és okosak (mindenki az, mármint okos). Ki kell osztani a feladatokat, mindenkinek ismerni kell a taktikát, pl. védekezésben megszereztük a labdát, gyors játékost kell helyzetbe hozni kinek egy feladata van, nyargalni a kapu felé, tehát ha az illető pont cserélni megy, nem jöhet be helyette, csak gyors játékos, kapus helyet csak!!!!! kapus, nem engedhetjük meg magunknak, hogy cserék közben szerkezetileg szétessen a csapat, mert ilyenkor fordul elő, hogy nem tudjuk a helyünket és üres kapuba kapunk gólt. Ez pedig szégyen.

Olaszos védelem, minden edzésen kell hogy gyakoroljuk min. 15 percet.

Három ember védi a kaput, három fent figyel, aki nem bírja, jelez és megy a váltás. Jelzés, összeszorított marok, ez már bevált.

Felállt védelem ellen gólt dobni nagyon nehéz, hisz gyakorlatilag a fél csapat a kapuba fekszik. Türelmesnek kell lenni, tökéletes labda tartás és pontos passzok, előbb utóbb hibázni fognak, és akkor lecsapunk.

Gyakorolni kell a kontrát, hisz ez lesz a titkos fegyverünk. A leggyorsabban a víz alatt lehet felvinni a labdát, de ez a játékos már nem fog tudni verekedni, elvileg a kapus pihenten várja tehát kell neki egy segítség. Vissza térünk a csapat alapszerkezetéhez, kell két gyors ember a vízben és a padon(Kisbálnák, Sz. Pisti, Tamás), nincs más feladatuk, mint egy az egyben meg verni a kapust, ez csupán gyakorlás kérdése no meg egy kis szerencse sem árt.

Úgy gondolom, van mit gyakorolni, ha elkezdjük csak, jobbak lehetünk.

Az íratlan törvényt meg senki befelejtse el, hat ember védekezik, öt ember támad a kapus ilyenkor figyel és a megúszásoktól védi a kaput.

Ha tizenkét emberből indulunk ki, kell négy gyors játékos akiknek fejleszteniük kell a gyorsaságukat és az egy-egy elleni bunyót, kell négy kapus, szerintem erre is meg vannak az emberek, nekik a tökéletes kapu lezárást kell sokat gyakorolni, és kell négy ember golyófogónak, kik ütköznek, labdát tartanak, védekeznek és gólt dobnak. Vagyis mindenkinek kell tudni mindent. EZ ILYEN EGYSZERÜ!

A játék ritmust is el kell hogy sajátítsuk, nem érdemes percekig lent maradni vagy fulladásig, kivéve az extrém helyzeteket. Ha sokat maradsz lent, sokat maradsz fent. 20-30mp bőven jó két három korty és mehetsz vissza, ha nem csere. Erre kell berendezkednünk.

 

Végre bejutottunk a Margitszigeti Sportuszodába!

5.30m mélységben készülünk a nemzetközi versenyekre. Mit mondjak , egészen más mint a BVSC. A játék lényege a mélységben keresendő, igazából itt tud kibontakozni az emberben lévő vizi élőlény. Jobban várjuk a mély edzéseket mint a normál uszodát. Mélységfüggők lettünk. Magához a tengeri merüléshez tudnám hasonlitani az érzést, mikor körülvesz minket a megfoghatatlan. BERLIN. Csak igy egyszerüen. 2008.11.29-30. Óriási  a motiváció! Nap mint nap csak ez jár a fejünkbe.

 Pardubicei beszámoló 2007 november

Jó autó, jó sofőr, jó útviszonyok késői megérkezés. A csapat egyik felét kollégiumban a másik felét egy tornateremben szállásolták el. A kollégiumba igyekvők mindenre hajlandó leányokban reménykedtek, a mai napig keresik őket. A tornateremben lábszag helyet hideg várta a fáradt utazót.  Álmainkban a jégkorszak volt a főszereplő. A reggel előbb jött mint vártuk, egyébként meg hívta a fene. Gyors kaja a WC előtt, bemelegítés a WC-ben (fekvőtámasz), többen voltak, akik egészen mást akartak. Fura népek vannak.

 

Az uszodán már nem is csodálkoztunk. Ott kinn egészen másképp képzelik el a tömegsportot, mint idehaza nálunk. 50 méteres medence bemelegtítésnek, 4.90 méter mélység a torony alatt a játéknak. A megszokott tökéletes rendezés, pontos kezdés, zökkenőmentes napi program egy pici hibával. Újfent hiányoltuk a szinkronúszó lányokat, bemelegítésnek jól jönnének, de érdekes módon az ilyen ötletek mindig süket fülekre találnak.

 

A novemberi forduló óta másképp kezelnek mindet. Na jó a félelem jeleit nem láttuk az arcukon, se a sötét nagyúr jegyeit az alkarúkon (ki ne látta, olvasta volna Harry Pottert), de azért már számolnak velünk.

MAGYAROK! Csatakiáltással kezdjük a meccset, abban a reményben, hátha többen becsinálnak a félelemtől. Én saját magam láttam, hogy valaki elindul a WC irányába oda, ahol mi általában bemelegíteni szoktunk (fekvőtámasz). Fura népek vannak.

 

Öt meccs. Öt háború! Férfias kemény küzdelmek. Az utolsó meccsünkön még a bíró is beszállt a hazai csapat mellé. Egy másik meccsen első ligás játékosokkal erősítettek ellenünk. Ezek ékes bizonyítékai annak, hogy komoly haderő vagyunk a Cseh másodligában. Már azon se csodálkoznánk, ha legközelebb a komplett Finn válogatott zsoldosai (aktuális világbajnokok) játszanának ellenünk a Cseh másodligás Geofizika név alatt. Kettő győzelem, kettő vereség a már fentebb említett okok miatt és egy döntetlen.

 

Diadalittas jelen, szép álmok és reményteljes jövő. Ja és bemelegítés a WC-ben. FURA NÉPEK VANNAK!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.